Kosztolányi Dezső:
Húsvét
Már kék selyembe
pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek
alant a fák,
a földön itt-ott van
csak még fehér folt,
a légen édes szellő
szárnyal át.
Pöttön fiúcskák
nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros
szagos vizet,
a lány piros tojást
tesz el merengve,
a boltokat emberraj
tölti meg.
S míg zúg a kedv s a
víg kacaj kitör,
megrészegül az
illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes
mámorban ölt –
kelet felől egy
sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes
sebekkel
száll, száll magasba,
föl az isten-ember.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu